hogy mi lesz a fejezet témája? nem tudom... szerelem-e, vagy sikollyal telt rémálom? búskomor hangulatok, vagy szétáradó boldogság? majd kiderül. ha igaz, akkor úgyis az lesz, amit Isten (avagy a sors) predesztinált nekem... de találtam valamit. valamit, amitől könnyeim futottak, elgondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy ezt muszáj kiírni...különben megfojt. átkarol és összeroppant. és vége.
"Menteni próbálta magát a súlyos vádszózat alul.
...Hát nekem nem szabad az életnek örülnöm soha? Közel negyven éve, hogy egyebet nem teszek, mint korán kelek, későn fekszem, egész nap fáradok...miért? Hogy másoknak nyugalmuk legyen, mikor lefekszenek, egyedül nekem ne legyen?
...Miért vagyok én saját házamban boldogtalan?
...Érdemetlen vagyok-e arra, hogy egy nő szeretni tudjon? Nem forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nőül vettem? Nem imádtam-e nőmet? Nem lettem-e kétségbeejtve hidegsége által? Nem szeret!
Ha gyámjának átadom akkor, midőn megtaláltam, most az is mind veszve van, s ő mehet koldulni. Most pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz magamnak nem tartottam meg egyebet, mint a ruhát, mely testemet fedi. Hát mért volnék én tolvaj?!
...Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni nem lehet. Szeret azóta, hogy legelőször meglátott.
...Boldog lesz-e, ha többé nem jövök el hozzá?
...Nem akkor ölöm-e meg, ha tőle örökre eltávozom? Nem azzal teszem-e őt öngyilkossá, ha soha nem jövök hozzá többet?
...Itt, e világtól különvált szigeten, ahol nem uralkodnak a társadalmi törvények, a vallásos fogalmak, egyedül a természet igaz, meleg érzelmei, nem lakik-e az igaz boldogság, melyet a balga világ száműzött?"
(Jókai Mór: Az arany ember)
hogy mindezt miért? hát... az elmúlt majd' két év jótékony hatással volt rám... már ami a hosszútávú hatásait illeti. de mostmár, büszkén jelenthetem, hogy lezártam. már nem félek és nem remélek, új fejezetet nyitottam, és meglátjuk, mi lesz belőle.
vagy mi nem.
<3
