"Fekszem, nem vagy sehol, fáj a hiány, kínoz az üresség, amúgy is, ha lennél valahol, itt lennél: nekem most csak a valóság lenne úgy igazán elég. Tudom, lassan itt is leszel, vagy ott, az a lényeg mellettem, én meg melletted, s veszel majd tőlem szerelmet, te a tiéd adod…