"Fekszem, nem vagy sehol,
fáj a hiány, kínoz az üresség,
amúgy is, ha lennél valahol,
itt lennél: nekem most csak a valóság lenne úgy igazán elég.
Tudom, lassan itt is leszel,
vagy ott, az a lényeg mellettem,
én meg melletted, s veszel
majd tőlem szerelmet,
te a tiéd adod cserébe,
és ez lesz a legtisztább,
legszebb erénye,
annak ami mocskosabb,
mint a nem létező meséje.
És ez pont elég, és most
a lelkemben is csak ez ég."
(by someone called Denes Balogh.)
