Kagami_Ai

Röpke 3 hétig úgy érezhettem, mintha enyém lenne a világ. Megint. S most mi maradt belőle? Vajon lesz-e még így? Vele már nem. Ha megszakad a szívem, akkor sem. S mással lehetek-e még boldog? Biztosan. Csak meg kell őt találnom. Nem lesz egyszerű. És a szívem még fáj, rettenetesen fáj, hogy így kellett vége lennie, nem lehetett volna másképp?! Valami békésebb, barátibb módon, hogy ne kelljen ordítanom, ne várjak feleslegesen, és a végén csak miattam derüljön ki, hogy mi van...Azt hittem, belehalok. De a nehezén már túlvagyok. Köszönhetően kb. 1 embernek, akire ugyan szinte soha nem számíthatok, csak ha nagy gáz van...:D Köszönöm neked, hogy meghallgattál; hogy megnevettettél, amikor legszívesebben zokogtam volna, de már azt sem tudtam; hogy kihúztál a gödörből, pedig nem is tudtál róla...kösz, hogy ott voltál.