"Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt
Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám
Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság
Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!
Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már
Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság
Ha ennyire fáj,
Miért hazudom,
Hogy nincs, ami bánt,
S hogy megleszek nélküled is ezután?!
Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz
Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám
De sűrű a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!
Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság
Ha ennyire fáj,
Miért hazudom,
Hogy nincs, ami bánt,
S hogy megleszek nélküled is ezután?!
Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz
Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!
De sűrű a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!"
(AFC: Miért hazudom...?)
"I like the way you touch me there
I like the way you pull my hair..."
(Rihanna: Rudeboy:D) (ezt ugyan neked címeztem, de neki fog előbb leesni...:D:P)
ejj. néha elég szemét vagyok. de már nem érdekel. az a szám ott fent...2. napja azt hallgatom. és elég jó.
mindjárt vége a sulinak és most nincs ahhoz sem hangulatom. még bírnám egy darabig.
de nélküled nehéz lesz. talán... (most lehet, hogy megint szemét vagyok, de...)...talán egyszer visszajössz hozzám. talán egyszer azt mondod, hogy nemcsak én vártam rád, hanem te is rám... hogy kellett neked ez a szakítás, hogy rájöjj, hogy szeretsz...
merész dolog ilyeneket írni, de már ez sem érdekel. vonj felelősségre, ha akarsz. megteheted, elvégre rólad van szó. meg rólam. meg rólunk. csak némi bátorságra lett volna szükség, hogy akkor anno bevalljuk, még ha csak magunknak is (!!), hogy ezt nem bírjuk, hogy nem élhetünk a másik nélkül...
és én most tanulok nélküled élni. még visszatérhetsz az életembe, de vigyázz, hogy ne legyen túl késő...
<3
