"nembaj, így éneklem ki a lelkem:) ilyenkor kéne látnod, amikor állok valahol, akár a park közepén, az út végén, és valahonnan szívem mélyéről törnek elő a leghibátlanabb hangok, és folyik a könnyem, és az érzelmek négykézlábra rántanak...ilyenkor előtör belőlem az állat...:D
és ilyenkor vagyok a legőszintébb. csak tudni kell olvasni a sorok között..."
...és ez most rád is vonatkozik. ha tudtál volna olvasni a sorok között...vagy talán te tudtad? te láttad, érezted, hogy mi lesz ebből, s cselekedtél az alapján? nem...ennyi eszed még neked sem lehet:) de nem számít. már nem.
Evanescence. egész nap. csupa depressziós számok, mégis jók.
és Lujzám...te tudod, látod, érzed, hogy mi folyik itt? hogy összetörtem, hogy legszívesebben meghalnék? ennyire egyedül még nem éreztem magam...
de kitartok, mert hiszem, hogy valakinek még szüksége van rám, tudom... éjjelsírva, szenvedve, küszködve, de kitartok... hogy úgy Neked, mint Neki, mint még sokaknak ott legyek, amikor ott kell lennem...akkor is, ha ők épp ezt nem igénylik. később mégis nekem van igazam.
...vagy nem?:)
<3
