Kagami_Ai

Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell,
Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám..."

"Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van , 
Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsorran, 
Amikor a mosolya még előtted lebeg, 
Amikor tudod, hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted,
Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok, 
Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok,
Amikor észreveszed, hogy vége, már nincs veled,
Akkor jössz rá, hogy hiányzik, és a világon mindennél jobban szereted!" 

"Ígérem, hogy többé nem zavarlak, 
S most már többé nem érdekelsz.
Egy lány félre áll utadból, és nem lesz többé játékszered.
Szemed csillogásán látom, 
Vártad ezt már azt hiszem.
Meg kellett volna tennem rég, 
De mindent legyőzőtt a vágy és a szerelem.
Gondoltam mit tegyek, mit csináljak....
Nélküled mi lesz az élet, mi lesz a cél?
Ha mégis neked kellett, ne gondolj arra, hogy könnyes szemmel búcsúzom.
Tudom késő már, elveszítettelek és nem jössz vissza sosem.
Akarod még most is talán....
Nem szóltál csak elmentél csendesen, 
Mondd miért van az, hogy mindig azt szeretjük, ki mást szeret?
Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
S bár talál szebbet, jobbat a lelkünk, 
Azt az egyet sosem feledjük.
Elhatároztam, hogy elfelejtelek, 
De ha meglátlak, úgy érzem, te vagy az igazi!
Meg fogod látni, ha majd múlnak az évek, ki volt az, ki igazán szeretett Téged!
Elmentél tőlem, kedvesem, 
S én hagytam, hogy menj csak el.
Ki menni akar, azt hagyni kell.
Mosolyog hozzád az arcom, de mögé már senki sem lát.
Most látom, hogy milyen nehéz ha elhagy egy jóbarát..
Kacagva búcsúzom én is, de hangom mégis remeg, 
Mosolygok az utcán végig, és aztán befordulok.
Fáradtan szememhez nyúlok:
...Könnyem csorog...
Ha valaki megkérdezné: Mit jelentesz nekem?
Lehajtott fejjel csak annyit mondanék:
-Semmit csupán az életem!
Megpróbáltam nem gondolni Rád, de néhány percnél nem bírtam tovább.
Gondolataimból elűztelek, de Te százezerszer visszaérkezel.
Hogyan mondjam el, mi nyomja lelkemet, 
Eggyetlen érzés, mely kitölti szívemet.
Hogyan mondjam el?
Lehet fájó könnyek közt, amik éltetnek.
Nem... nem akarok neked csalódást okozni, csak azért, mert szeretlek.
Hallgasd meg az én fájdalmas versemet, 
Melyet neked írtam, hogy igazán mit érzek.
Mert mit ér a hit, ha nincs kiben hinned, 
Mit ér a szerelem, ha nincs kit szeretned, 
Mit ér a bizalom, ha már nem bízok benned, 
S mit ér az élet, ha nincs kiért élned?
Látod én már nem hiszek, mert nem hihetek.
S nem bízok, mert benned nem bízhatok meg.
De még mindíg szeretlek, mert van kit szeretnem.
S hogy mit ér így az életem?
Talán annyit, amennyit adtál nekem.
Együtt töltöttünk sok szép éjszakát.
Mikor hazaértünk így szóltál: - jó éjszakát.
Boldogan mentem be a kapun, s arra gondoltam, hogy mikor találkozunk?
Pár nap múlva újra találkoztunk.
Mindíg szerettelek és nagyon imádtalak, 
Néhány hétvége még a miénk volt, 
Aztán megláttam valamit, ami talán igaz sem volt.
Más lánynak fogtad már a kezét, 
Nem bántott téged, hogy látlak én, 
Nem szóltam semmit, mit szólhattam volna.
Rájöttem, hogy ennyi volt, és gondoltam jól van.
Két nap múlva újra találkoztunk.
Látszott rajtunk, szomorúak vagyunk.
Te halkan ígyszóltál: maradjunk barátok...
Sokáig nem tudtam, mit mondjak erre, 
De el kellett hinnem, hogy örökre vége.
Elmentél tőlem, s én hagytam, hogy menj csak el.
Aki menni akar, azt hagyni kell.
Hazug kacagással indultam a kapu felé, és éreztem, hogy sírnom kell.
Ha valaki akkor megkérdezte volna, mit jelentesz nekem, 
Lehajtott fejjel csupán annyit mondtam volna:
-Semmit csupán az életet!
Ha valaki megkérdezte volna akkor, miért sírok, 
Zokogva feleltem volna, ne ismerd meg a bánatot.
Talán Te is így éreztél mikor menni láttál, 
De ne feledd el, hogy aki megcsalt, az Te voltál..." 

"Lie to me,

"Hazudj még nekem, 

Győzz meg arról, hogy mindig is beteg voltam...

Ennek az egésznek lesz majd értelme, ha majd jobban leszek...

ÉN tudom, mi a különbség köztem és a tükörképem között. 

És csak gondolkodni merek rajta, hogy 

Vajon melyikőnket szereted..."

(Evanescence: Breathe No More/Az utolsó lélegzetem)

...A tükörképet, vagy engem? Engem, hisz a tükörképem csupa hazugság - na nem mintha a tiéd nem az lenne... Te önmagadban egy nagy hazugság vagy, néha komolyan elgondolkodom rajta, nem valami fantom játszik-e velem, talán nem is létezel, talán csak az agyamban vagy...És valószínűleg így is van. Hiába látom-tudom-érzem-értem összes hibádat, valahogy mindig kiiktatom. Csak ha robbanok...akkor mentsen meg az Isten tőlem:) ...és fordítva. Én magam sem szeretem haragod tapasztalni... Mégis, haszna van. Hiszen ha érdemesnek tartasz arra, hogy dühös legyél rám, hogy ordíts velem, már valamit elértem. Már valami vagyok a szemedben. Még valaki nem, de valami már igen. És hiába az édes bosszú, csak elméletben volt oly drága; megvalósítva már közel sem olyan jó, mint terveztem. Mert tudom, akkor már tudom, hogy ezzel is csak neked ártok, s magamnak sem teszek ezzel jót. 

...És vágnak a tükör darabjai, apró darabokra vágnak, elég kicsik ahhoz, hogy ne tudjam összerakni... És már magamat sem értem. Nemhogy téged. 

Kiégtem. Nem jönnek a szavak, a gondolatok... Ahogy már sírni sem tudok. (Na még csak az kéne... lenne második magyar tenger(: ) Nincsenek könnyeim. Nem fogytak el - nincsenek. Túlságosan fáj ahhoz ez az egész, hogy sírjak. És előbb öljenek meg, mint hogy még egyszer ezt át kelljen élnem... Halál az egész. Eleve halálra voltunk ítélve...Predesztinálva volt a kapcsolatunk. (Nahát, mégiscsak jó valamire a töritanár...(: ) Már ha ezt egyáltalán kapcsolatnak lehet nevezni. Oh igen, vannak részek, ahol kifejezetten kellemes volt élni, hajnal 3-kor a hangodra ébredni, éjfélig tanulni helyetted, korán reggel sétálni, késő délután úttalan utakon, szűk sikátorokban sétálni veled, és csak veled... Így volt jó. És megismételhetetlen. 

Köszönök neked mindent, mindent... 

Életre keltettél, s mélyebbre taszítottál, mint hittem, hogy lehetséges... De megköszönöm neked ezt is, oka volt mindennek, és csak tanultam belőled(d)...

"...So I bleed, I bleed, 

And I breathe, I breathe no...

Bleed, I bleed, 

And I breathe, I breathe 

I breathe, 

Breath No More..." 

<3