Hiába szeretnék bármit. Még hiányzol. Éget a hiányod és vágyom utánad. De tényleg. Egyszer erre azt mondtad, hogy hát ez igazán megható volt...És bár lehet hogy az volt, téged mégsem érdekelt. Átléptél felettem. Talán így volt jó, talán nem.
Kíváncsi leszek az évzáróra. Vajon nagyon fogok sírni, ha nem maradhatok melletted? És te mit fogsz reagálni? Mindegy, már minden mindegy. Már az elején tudtuk mindketten, hogy ebből nem lehet semmi. Nem miattam és talán nem is miattad. Csak mert nem. Mert nem így van megírva az égben, vagy bármi egyéb miatt...És nem, nem bánok egyetlen pillanatot sem, amit veled töltöttem. Annyit voltunk együtt, hogy a közvetlen környezetünk is csak azt leste, hogy mikor jövünk már össze:D De nem számít.
Hiányzol. Szeretlek. Vágyom rád, az ölelésedre, azokra a csókokra...Turn back time...Mindened hiányzik. Hogy miért, nem tudom. Talán túl jó vagy hozzám, ahhoz, hogy sikerüljön...És az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne.
