szükségem van rád. most. de nem érlek el. se fizikailag, se lelkileg... rég nem tudom, mit jelentek neked, de talán már nem is érdekel... vagy csak letagadom. igenis érdekel, már hogy ne érdekelne, hát hiszen rólad van szó, rólam, rólunk...
de nem számít már. mindig tudtam, hogy sose lehet semmi köztünk...nem is bántam. így volt minden jó.
és most ülök a semmi közepén, a pokol legmélyebb bugyrában, és nincs semmi körülöttem, csak én vagyok, és a könnyeim...
fáj. nem baj. nem érdekel. hadd fájjon. az a dolga.
szeretlek. miért? sosem tudtam. de ne mondd azt, hogy megbántad...
szükségem van rád. kell, hogy itt legyél, hogy legalább úgy tegyél, mintha érdekelnének a problémáim...pedig tudom, hogy nem. kell a látszat is, hogy szeretsz, vagy legalább mellettem vagy, amikor kellenél...
és most sem hívsz vissza. miért? nem tudom. olyan, mintha...kezdenénk elszakadni egymástól. meg kell tanulnom nélküled élni. tavaly te függtél tőlem, most fordítva...akkor mennyire szidtalak, hogy hogy lehetsz ilyen, mi lesz veled, ha nem leszek?, s most...én kapom vissza minden mondatom.
meg kell tanulnom nélküled élni. muszáj lesz mostmár. nincs más út...hiába szeretlek, nem élhetek a végtelenségig veled-melletted-mintha, nem...
szakadoznak a gondolatok a fejemben...úgy érzem magam, mintha bekattantam volna. csak bámulom a képernyőt, feleslegesen, hiszen anélkül is tudok gépelni...egyszerűbb, ha becsukom a szemem. és hátradőlök. akkor téged látlak. és örülök. nem mondanám, hogy boldog vagyok, de már majdnem. ennél már csak az lenne a jobb, ha visszahívnál...
...és ha most megkérdeznéd, újrakezdhetnénk-e...vajon újrakezdeném? talán igen. nem félek. sem tőled, sem magamtól. mernék szeretni. nem úgy, mint eddig...
ne haragudj. annyi mindennel terheltelek, s téged annyira nem érdekelt... azt hittem, mertem hinni, hogy talán mégis. de nem.
semmit, soha egyetlen percet sem bántam meg. egyetlenegy cselekedetem sem. pedig azért...lenne mit:P és mégse. hiába. nem tehetem. s nem is akarom.
minden veled volt jó, és minden jó volt veled...csak veled.
minden mozdulatommal, minden lélegzetvételemmel érted éltem, tudod jól... mégis kihasználtál. igen, így, múlt időben. már nem. legalábbis sokkal kevésbé.
lassan, de biztosan valami kialakult köztünk. megszelídültünk mindketten. egymás legjobb barátai lettünk. mégis, valahol átléptük a határt...
"nem létezhet fiú-lány barátság, csak ideig-óráig...aztán az egyik beleszeret a másikba. lehet, hogy túl későn, lehet, hogy korán, de lehet, hogy örökre..." és ha nálunk fordítva történt? nem csodálkoznék, mindig is fordítva voltunk bekötve:D
ez most csak ennyi. és a múltról...köszönöm. mindent. a telet is. te úgyis tudod, miről van szó...másnak meg nem kell:P ...így is túl sokan vannak már...
sprite. <3
