Mily érdekes...már megint itt vagyok, már megint egy fordulópont... Azt hiszem, inkább magamnak írok, hogy kibeszéljem magamból örömöm-bánatom, ami akad:) Nem is baj, így egyszerűbb feldolgozni:)
Igazából amiért most írok, azt inkább nem írom le... Jobban jár mindenki=D De főleg én.
Más:
Én...nem akarom szeretni. Nem engedhetem meg magamnak. Tilos. Szenvednék... Nem akarok. De egyre inkább gyengül az akaratom, egyre inkább érzem, hogy beszippant az örvény, és nincs megállás...
De már nem bánom annyira. Legyen, ahogy lennie kell... Beletörődtem. És vágyom rá.
