Jónás Tamás: Szerelmi vers virágomhoz
leguggoltam hozzá arcom a szirmához
tudtam ha szeretem isten is elátkoz
megszerettem mégis mellé is feküdtem
hangyák másztak ránk a harmatos füvekben
le akartam tépni felsikkantott: még ne
szél fújt szoknyájának hozzám ért a széle
megcsókolt bátor volt nézett rám dacosan
"szerettek már engem s belehaltak sokan"
belehalok én egy órát ha szeretlek
ha azcod végre arcomhoz ereszted
kőből van a szemem kőből van a szívem
kőből van a tenyerem süllyedek a vízben
süllyedek tebenned tengerem sós csókú
szerettél voltam én addig de jómódú
köd vagy ma kő vagyok eltakarsz lehűtesz
minden érzésemből egyszerű betű lesz
siralomház minden templom és óvoda
nem mozdulok nélküled soha és sehova
ámen
