2010.06.28.
20:11

Írta: Kagami_Ai

Színvakon II.

 Gondolatok 

 
Mindegy, mi az, mi már csak ilyenek vagyunk 
Örökké ellenségek s mégis összetartunk. 
Nincs más út, csak ezt lehet követni 
Vége lenne a világnak, ha többé már nem akarnánk harcolni. 
Mindig balhézunk társaságban 
Így folyik életünk benn az osztályban. 
Ahogy kilépünk, csillapodnak a kedélyek 
De csak az egyik fajta, a másik most ébred. 
Jól mondta valaki: kellesz nekem
Szükségem van rád, maradj velem...
Nem kellesz pasinak, te legjobb barát vagy 
S vagy egy halvány sejtésem: ez így is marad. 
S ha az élet egyszer mégis elsodor mellőled, 
Emlékezz rám, hogy mennyi energiát merítettem belőled. 
Emlékezzám, hogy mennyit voltam veled, 
Emlékezz rám, s soha ne felejts el engem. 
 
Thoughts 
 
Doesn't matter what it is, we're just like this 
Forever enemies but we keep holding on 
There's no other way, we must follow this 
World's would be over if we wouldn't want to fight any more. 
We're always fighting when we're with the other ones 
This is how our life goes in the class. 
When we step off, our mood has a change 
But just the worse one, the other's just awake. 
Someone said well: I need you here 
I need you, stay with me baby 
I don't want you like a bf, you're my best friend 
And I feel this will stay like this to the very end. 
And if life once will tear us apart 
Remember me how much energy I took from your part 
Remember me, that how many times I've been with you 
Remember me, and never forget that I loved you. 
 
-----------------------------------------------------------------------
 
Talán tényleg így a legjobb 
Én nem akartam, hogy így legyen 
S most így a legfájóbb 
Én nem akartam együtt lenni veled. 
Mégis: valami ujjong belül, hogy büszke lehetsz magadra 
De ha vesztesz, csak vess magadra...
Szenvedek, lassan fogy el a lelkem 
Nem is érdekel téged, nem segytesz nekem. 
Akár az orosz rulett, olyan minden napunk
S mi mégis harcolunk, de mindig összetartunk. 
Ordítanám szívesen, hogy gyűlöllek 
Mégsem tudok dűlőre jutni veled. 
Azt hiszem, ez a lánc végtelen 
S már tudom: ez lesz a végzetem. 
 
------------------------------------------------------------------------
 
Won't get fooled again 
 
Pillantása perzseli bőröm, bármerre is nézzen rajtam 
S bár érzem, hogy fél; ne félj, rajta! 
Talán tudod, vagy csak érzed 
Hogy felindult ím bennem az érzet 
Hogy szeretsz-e? Talán nem, talán mégis 
S fejemben a kép is 
Megélénkül, képsor lesz belőle 
Bármerre is szeretnék, nem futhatok előle. 
Gondolataim meglódulnak, újra képzeletemben járok 
Ha nem vagy mellettem, én mindig csak fázok 
Lehet hogy nem egymásnak rendelt minket az Isten, 
S az is lehet, hogy te magad vagy az Isten 
Bár kétlem, de e világon 
Minden lehetséges. Hiányod 
még éget, szúr és fáj e bőr: 
Szívembe szúrtad végül az ezüsttőrt. 
Meghalván egyedül 
Várom, hogy lelkem felüdül 
Újra látván téged 
És mindörökké szeretve téged. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kagami-ai.blog.hu/api/trackback/id/tr882116877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása