Kagami_Ai

Hova lettünk, mi történt velünk? Hisz karácsonykor is csak te voltál velem, egyszerre mondtuk egymásnak, hogy Boldog Karácsonyt...és a mondat elharapott végében sok minden volt, némán értettük, mit mondtunk már megint?! És sírva ültem az ágyamon, azon gondolkodva, hogy csak te maradtál még nekem...de már te sem. Megoldottuk, hogy a két ünnep között találkozzunk, s a szilvesztert is együtt töltöttük...úgy-ahogy, de ott voltál velem, én pedig veled. Az a sok-sok elharapott mondat...Mindaz, amit nem tudtunk, akartunk, mertünk kimondani, végig ott lebegett köztünk, szikrázott a feszültség mindig...Igen, nagyon sokat veszekedtünk, balhéztunk, de sosem tartott sokáig a dühünk. Egyesek azt mondták, tökéletes páros lehetnénk...szerintem inkább csak lehettünk volna. Ha. Ha anno először nem szúrjuk el mindketten..Mert nem csak én voltam a hibás. Te is az voltál. De már nem haragszom. Talán sosem haragudtam. Már mindegy is. S ha egyszer elszakadunk egymástól, tudni fogod, hogy hol hagytuk abba? Én sem.:) Talán el sem kezdődött. De vége kell, hogy legyen. Nem tudok a tudattal élni, hogy hűtlen voltam hozzád...Felejtsük el. S ha egyszer megint rám írsz, hogy nem kezdhetnénk-e újra, nem leszek biztos a válaszban. Az elején. Aztán rájövök, hogy még mindig a kezedben vagyok, te döntesz rólam...És akkor már tudni fogom. Egyszer, csak egyszer lennénk boldogok együtt...Megőrzöm emléked így is életem végéig. S egyszer talán merengve mesélem valakinek, hogy volt valaha egy fiú...

...és egyszer talán elmondhatom a gyermekeimnek, hogy nézzétek, hát róla beszéltem...és akkor vagy mellettem ülsz, vagy már csak egy kopott fénykép emlékeztet rád, és az életemre.

az ideg szétcsapott. hiába kezdtünk 3/4 1kor, délben már nem tudtam egy értelmes mondatot mondani. hát nekiálltam inkább verset írni.

te tudod. te mindig tudod. most is tudd. vedd észre, hogy rólad szól,neked,csak neked...

Talán most búcsúzom...

Én nem tudom, milyen gazdagnak lenni

Úgy tűnik, engem nem lehet szeretni

Remeg a szívem, remeg a testem,

Fáj minden mozdulat mit nélküled tettem

De már nem érdekel, leszámoltam veled

S mégis kénytelen vagyok mondani: szeretlek

Hiába minden próbám, erőfeszítésem

Csak egy lebeg szemem előtt, kérdésed: 

Értem mit tennél meg?

Nevettél csak, nem hitted, hogy bármit

Bizonygattam, érted akármit

Mikor tettre került a sor, nem hittél nekem

De én mindig ott voltam veled

Jóban-rosszban, ezer bajon át vigyáztam rád

Őrangyalod voltam 1,5 éven át

Mikor kellettél volna, nem voltál ott

Nyakamba szakadt az összes gond

S én vagyok a hibás mindenért, egy buta liba

Szeretni téged: örök hiba

De mit tegyek, meg nem változok

Míg meg nem szűnik a kiváltó ok

Igaz, haláloddal se lenne jobb tán

Sírva szeretnélek egy életen át.  

made by myself. 

csak tudnám, hogy miért. hogy miért szeretlek másfél év után is, hogy miért nem ábrándultam még ki belőled, hogy miért vonzol annyi gond-baj után...ami veled volt. hogy miért éri meg nekem tönkretenni az idegrendszerem érted, hogy miért akarom veled leélni az életem, hogy miért...

csupa kérdés. az egész élet egy kérdés. 

mégis szeretlek.

"I know that we are young and I know that you may love me, but I just can't be with you like this anymore, Alejandro..."

cant be. yeah.

a világ legsértettebb hangja...:) megérdemelted. úgyse vt semmi. de ez van. mondd, hogy nem volt jogos a szívatás... megérdemled. mindenért.

jólesett:D tnap este én voltam a legboldogabb, én örültem a legjobban h megint többet ittam a kelleténél, mert így irgalmatlanul kiröhöghettelek...:D de hát mit csináljak? ez már csak ilyen ma.

és a mai nap se lesz kevesebb... talán most még rosszabb lesz a hangulatod. talán nem fogod már megérdemelni. vagy csak nem akarlak bántani. nem érdekel, nekem úgyis annyi ma este, hát neked is annyi lesz... hidegen hagy, hogy mit akarsz vagy mit nem, most kivételesen, régóta most először az a lényeg h én mit akarok. pont. ennyi. hiába minden próbálkozás, nem fogok visszatámadni. igaz, most is azt teszem, de nem gyilkollak meg, nem pusztítom el a lelked... mert nincs. najó, talán van. de nem érdekel. téged se érdekelt az enyém. minden hiába volt mindig, feleslegesen áldoztam fel magam érted. és neked. és helyetted. de már semmi sem számít... leszámoltam veled, ideje volt. elvesztettem a benned való hitemet, és így már nem ugyanolyan...semmi sem ugyanolyan... te sem vagy ugyanolyan... nem érdekel. te sem. múlik a varázs, múlik a vágy s a rózsaszín köd... és egyre gyorsabban. nem kerülheted el. én sem. nem számít. valahogy csak túl leszel rajta... gyorsabban, mint én. de már mindegy.

"ez az utolsó tánc..."

Felhívott. Fél év után először. Máj. 9-én lesz 7 hónapja, hogy utoljára hallottam a hangját. Erre felhív. És...nem. Még leírni sem merem... Már Pesten van. Felköltözött. Ott is dolgozik. De fél év után van pofája felhívni. És most a saját csapdájába esett: amikor leraktam, hiába sírtam negyedórán keresztül, végig az a J. Lo-szám járt a fejemben, amit még ő küldött át... Még októberben. A Brave. "It's time to be Brave,/Say I'm not afraid,/Not anymore..." "It az ideje, hogy bátor legyek,/Hogy kimondjam, nem félek/Soha többé már..." És bár könnyezem, boldog vagyok, hogy létezik ez a dal; hogy lelket önt belém; hogy feltölt energiával; hogy megtanít: bármennyire fájjon is, tudni kell nemet mondani... És most nagyon fáj. Talán jobban, mint valaha. De most ez sem számít... És beszélnem kéne Vele is, hogy megnyugtasson; hogy halljam a hangját; hogy elmondhassam neki, hogy nem adom fel... De már ő sem hív vissza. Pedig nem ártana, mert mást most épp nem érek el... Őt se. Már őt se. Hova fajul ez a világ, ha már a másik felem se hív vissza?! Hagyjuk.    Nem adhatom be a derekam. Többé nem. És többé nem lenne ugyanolyan  sem, már nem lenne olyan, mint anno a Palotai utcában... Már semmi sem olyan.

<3

...mert nincs sok időm.

kösz.

jó volt.

szombat?! ejj,te...:) 

fordítva vagyunk bekötve.

de ez így jó.

így szeretlek.

és így szeretsz.

vicces...

...mennyire bolondok tudunk lenni néha, aztán elönt a féktelen vágy és nem tehetünk semmit, és pletykálnak az emberek, és szeretlek, és szeretsz, és csillapodunk, és normálisak vagyunk megint...

amennyire tudunk, persze. de ez ma ennyi.

pussz.:)

<3

"Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz."

elsírtam magam rajta. mennyire illik és mennyire igaz... már nem akarom, hogy az enyém legyél.

de kellenél.

"Ha a szemedbe nézek, mindent elfelejtek...Minden gondolat szárnyra kel, és elrepül. Ha a szemedbe nézek, úgy érzem enyém a világ minden kincse...Ha a szemedbe nézek, úgy érzem van, aki igazán szeret...s én belehalnék, ha elveszítenélek téged..."

abszolúte. kár, hogy te ezt sosem láttad a szememben. hogy mit érzek. hogy mit éreztem.

"Ha a szemedbe nézek, mindent elfelejtek...Minden gondolat szárnyra kel, és elrepül. Ha a szemedbe nézek, úgy érzem enyém a világ minden kincse...Ha a szemedbe nézek, úgy érzem van, aki igazán szeret...s én belehalnék, ha elveszítenélek téged..."

"Mi vonz a tiltottban? A bizsergés? Az adrenalin? A ... ?Valami megmagyarázhatatlan izgalom .. forr a véred ... megőrülsz... Nem teszed meg, talán nem is szeretnéd, de ... Ha ránézel, ha ő rád néz ... ha összeér a két pillantás... valami megmagyarázhatatlan történik ... Nem szerelem, nem szeretet, hanem csupán vonzalom, leküzdhetetlen vonzalom ..Észveszejtő vonzalom...Pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha téged néz...Megőrülsz érte, valld be!"

"Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam... és olyan gyorsan távozik is."

"Amikor úgy érzed, hogy egy csodás érzés kerülget, akkor nem tudsz semmire sem figyelni, csak arra az egy emberre akit szeretsz. Minden percben várod hogy lásd, gyengéden átölelhesd, s elmondhasd neki, hogy mennyire odáig vagy érte! Viszont ha eljön az a perc, s kimondja hogy vége, sírva fakadsz, elvonulsz a titkos helyedre. Előveszed a régi fotókat, s könnyed rácseppen, nem tehetsz már semmit sem ellene. Nem tudsz nélküle meglenni, utoljára el kell menned hozzá, s egy utolsó csókot kérni, s azt mondani, a szívemben mindig velem leszel."

"Te jelented nekem a világot. Semmi nem állhat közénk. Nem számít mások mit mondanak vagy tesznek, te akkor is örökre a szívemben maradsz. Ez soha nem fog változni. A szívem kulcsa a kezedben van mióta először láttalak, azóta mindig magaddal viszed. Szeretlek. Nem számít éppen mennyire harcolunk egymással, mert tudom minden rendbe fog jönni. Szeretlek. Nem számít miért."

"

Tudom, megsérti most magát
Fájdalmas titkom vallomása.
Szemének büszke, nyílt vonása
Mily megvetésbe fordul át!
Mit akarok? Mi cél vezethet,
Hogy így feltárom lelkemet?
Csak arra lesz ok, hogy nevethet,
S ki is csúfol majd, meglehet.
Megláttam egyszer lánykorában
Egy szikra vonzalmat magában,
De hinni nem mertem neki.
S nem szép szokás szerint feleltem:
Féltem, szabadságát a lelkem
- Bár untam - elveszítheti.
S közénk állt még egy gyászos óra...
Lenszkij bús áldozatja lett...
Eltéptem szívem, veszte óta,
Mindentől, mit kedvelhetett;
Függetlenül, mástól nem értve,
Azt hittem, kárpótlás nekem
A csend s szabadság. Istenem!
Tévedtem s megbűnhödtem érte!

Követni mindenütt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes-bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!
Ettől megfoszt a sors. Vakon
Vánszorgok, látását remélve,
Oly drága órám és napom -
S amit kimért a sors szeszélye,
Vesztem, pazarlom életem,
Mert súlya úgyis unt nekem.
Tudom: sok évre nem születtem,
De hogy toldozgassam korom,
Reggel hinnem kell rendületlen,
Hogy aznap látom, asszonyom...

Félek, szerény kérő szavakban
Szigorú szemmel mást se lát,
Csak gyűlölt cselt gyónás alakban -
Már hallom is feddő szavát.
Ha tudná, mit jelent epedve
Szomjazni, míg a vágy hevit,
Lobogni s hűs eszünk követve
Csitítni vérünk lángjait,
Vágyódni, hogy térdét öleljem,
Lábánál sírva vallani,
Kérést, gyónást, panaszt: a lelkem
Minden szavát kimondani -
S tüzem színlelt közönybe zárva
Fegyelmezni szemem, szavam,
Csevegve tettetni magam,
S vidám szemmel nézni magára!...

Mindegy. Szívemmel szállni szembe
Nincs több erőm már, lankadok;
Eldőlt: hatalmában vagyok,
Beletörődtem végzetembe."

(Puskin: Anyegin)

"Talán a szerelem az, mikor egész éjjel hallgatnád a hangját, és nem fáradnál bele ebbe a hallgatásba.."

"Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy."

"Mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átb*sztál!, mondhatnám kulturáltan: zátonyra futott kapcsolatunk!, mondhatnám, ahogy a haverok: hát ezt jól beszo***d!, mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön, és ezért rúgtál belém a földön..."

"...ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg, hogyha összeér az övé, meg a te térded, akkor már érted, akkor majd érzed..."

"Egy kapcsolat igazi próbatétele az, hogy habár nem értünk egyet mindenben, mégsem engedjük el egymás kezét."

"Még éreztem az illatát a bundámon. Egy másik világ emléke kapaszkodott belém. Megrészegültem az illatától. Túl közel voltam hozzá. Az ösztöneim lázadtak. Különösen, amikor eszembe jutott, hogy mi történt azzal a fiúval. Nyárillat a bőrén, a halványan felidézett hanglejtése, az ujjai érintése a bundámon. Minden porcikám a közelsége emlékéről dalolt. Túl közel. De képtelen voltam távol maradni." 

ez...december.(: hogy érezlek, hogy órák múltán érzem az illatod, hogy megborzongok a gondolatodtól, hogy sírni akarok, hogy legszívesebben sikoltva futnék, hogy újra két karod közt lehessek... de elmúlt. egyszer volt...talán igaz sem volt. de egyszer igenis volt. nem állítom, hogy még egyszer lehet. de talán.

<3

ez megint egy érdekes nap volt.  

irodalomvizsga. fúj. de jó lett.  

RedRock. láw. csak mászok és mászok és folyamat te jársz az eszemben...

Sashoi. szeretem.   óó igen, már megint rólad van szó. ne tagadd...tudom h nézed:D 

nem tudok már írni sem. nincsenek gondolataim. kiégtem. egyetlen egy maradt csak ma estére: h már megint aggódom. érted. megint kintvagy, részegen mint az albán szamár, és ki tudja h h érsz haza...ha egyáltalán hazaérsz. délután felhívlak. mert törődöm veled. 

mennyire érdekes...angolul mindezt sokkal jobban ki tudnám fejezni. egyszerűen több a jó kifejezés. és változatos. és van hangulata. lehet h magyarul hangzik legszebben a "szeretlek", de én már könnyebben beszélek angolul, mint magyarul:) 

Je t'aime. 

I love you. 

Szeretlek. 

Ti amo. 

Te quiero... már más. de ez is passzol. te quiero, mi amor...

hagyjuk. nem ragozom. felesleges. akkor is tudod, ha nem mondom. 

éljen 2010. ápr. 9. nemtom mért. 

na meg TóthAndi:D mert ő a legjobb magyartanár a világon:D ...és mert ő a legemberségesebb. 

Nem tudom, hogy miért csalnak az álmok

Miért nem alszom sok-sok éjen át

Miért fáj szívem erősen ha látlak 

Miért vágyom a csókjaid után? 

Te ígértél nekem boldogságot

Azt ígérted, soha el nem válunk

Együtt nézünk csillagot az égen 

Velem leszel újra, kedvesem...

Ez már csak emlék marad

Szívembe zárlak téged 

Az arcodat

Nem feledem 

Ez már csak emlék marad 

Szívembe zárlak téged 

Az arcodat

Nem feledem...!! 

<3 

Ti amo. 

"A füredi Anna-bálon szól a zeneszó

Van is ottan dínom-dánom, szép muzsikaszó,

Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam

Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szabad.

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány

Megkérdezte: mi a nótád, édes kicsi lány?

De a kislány azt felelte halkan, csendesen:

Nincsen nekem nótám, és nem is szeretem.

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints

Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod

És amikor senki nem lát, meg is siratod...

Egyszer aztán hallottunk egy nagyon nagy csodát:

Gazdag fiú vette el az édes kicsi lányt

Fehér hintó várta őket a templom előtt

Nem is láttunk a faluban ily nagy esküvőt.

Kilencszobás palotába ment az ifjú pár

A sok szolga körülötte lábujjhegyen járt

De a kislány mégse boldog, könnyes két szeme

Mert a kertben felhangzott a jól ismert zene:

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints

Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod

És amikor senki nem lát, meg is siratod...

Egyszer aztán elindultam, hogy megkeressem őt

Utam közben megálltam egy fogadó előtt

Megnéztem, hogy ki mulat a tomboló tanyán:

Egy barna kislány játszott egy dalt egy kopott zongorán:

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints

Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod

És amikor senki nem lát, meg is siratod...

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints

Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod

És amikor senki nem lát, meg is siratod...

Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod

És amikor senki nem lát, meg is siratod... "

Hát azt hiszem, ebben benne van minden. Minden régi/új fájdalom, ami eltölt, ami fizikai tüneteket produkál, ami szenvedtet, ami belülről éget fel...

Most ez a szám kell nekem. Ez kell, hogy ne legyek egyedül, hogy érezzem, hogy valami/valaki van mellettem... Az kellene, hogy mielőbb visszamenjek. Hogy beszéljek. Hogy beszélgethessek. Hogy értsek. Hogy értsenek. Hogy ne a könny és az ideg legyen az első reakcióm mindenre... Hogy jobban érezzem magam. Terápia.

És itt jössz a képbe te. Veled sem ártana egy terápiás alkalom megint:) 

Beleuntam a tévénézésbe, az állandó netezésbe, a lődörgésbe a házban, hogy nem csinálok semmit...nekem mozogni kell, nem punnyadni...szeretek lustálkodni, de nem mindig...ezt csak azoknak, akik még nem tudják. vagy nem veszik tudomásul. na m1.

És vajon mi van Veled? fel kellene hívnom téged. illetve meg kéne csörgetni:) mert nálunk ez már csak ilyen. 1,5 év alatt igen rendesen összeszoktunk, mi már ismerjük egymást, mint a rossz pénzt... nyilván ez az ismeret nem tökéletes. még lenne mit tanulnunk egymásról, egymástól, az életről, halálról, szerelemről, szenvedésről...

De van egy olyan halvány érzésem, hogy mindezt nem egymástól fogjuk megtanulni. Sajnos.

<3

a tegnap. hát. igen komolyak vagyunk néha:) 

örülök, hogy veled lehettem. jólesett. olyan volt, mintha... a pilledt nyári rétre hirtelen rászakadt volna a frissítő eső...

már-már azt hittem, végleg elszakadtunk egymástól.

talán mégsem...:)

nem kéne.

tóparton sétálni, játszótéren hintázni, befelezni egy sört... annyira jellegzetesen mi vagyunk... nem maga a cselekvés, hanem AHOGY végigvisszük...

amennyi minden mögöttünk van, annyi lehet még előttünk... csak akarni kell. na meg persze felvállalni.

67-es úton... te választottad a zenét. és ketten kétfelé énekeltünk a kihalt úton, hogy "merre jár, hol lehet most a kedvesem..."... vicces volt. és elég nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne ugorjak neked és rúgjalak fel, hogy ember, hát nem látsz a szemedtől, hát itt vagyok melletted...:D

megnyugtató a jelenléted. emlékszel arra a decemberi napra? remegtem, ideges voltam, amíg bementem melléd. még két perc plusz némi szemkontaktus... és minden rendben volt. olyan szinten lenyugtattál, hogy arra nem emlékszem, hogy milyen ruha volt rajtad. elvégre nem is az volt a lényeg...:P

és nem hiányzik, hogy sosem smároltunk. tönkretettünk volna mindent. így volt jó...:) 

köszönöm a tegnapot. olyan...igazi volt. nem tudom máshogy kifejezni se azt, hogy milyen volt, se azt, hogy mennyit jelentett nekem és a kapcsolatunknak egyaránt. igazi. csak így. és immáron tudom, hogy szeretsz, és tudod, hogy szeretlek, mégsem lehet belőlünk semmi... talán nem is baj. vagy inkább nem bánom. mert én távolról is tudlak szeretni, de jobb, ha mellettem vagy...

"Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,

A 67-es úton várhatsz rám dideregve,

Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,

A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,

A 67-es út mellett, az árokparton ülve

Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,

A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,

A 67-es úton várhatsz rám dideregve

Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,

A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is...

hazatalálok."

köszönöm, hogy mindig ott vagy, ahol lenned kell, akkor, amikor a legjobban kellesz...

ejj...ez a nap megint keményre sikeredett:D:D  

faxxom ide se írok ma márxdxd

szükségem van rád. most. de nem érlek el. se fizikailag, se lelkileg... rég nem tudom, mit jelentek neked, de talán már nem is érdekel... vagy csak letagadom. igenis érdekel, már hogy ne érdekelne, hát hiszen rólad van szó, rólam, rólunk... 

de nem számít már. mindig tudtam, hogy sose lehet semmi köztünk...nem is bántam. így volt minden jó. 

és most ülök a semmi közepén, a pokol legmélyebb bugyrában, és nincs semmi körülöttem, csak én vagyok, és a könnyeim... 

fáj. nem baj. nem érdekel. hadd fájjon. az a dolga. 

szeretlek. miért? sosem tudtam. de ne mondd azt, hogy megbántad... 

szükségem van rád. kell, hogy itt legyél, hogy legalább úgy tegyél, mintha érdekelnének a problémáim...pedig tudom, hogy nem. kell a látszat is, hogy szeretsz, vagy legalább mellettem vagy, amikor kellenél...

és most sem hívsz vissza. miért? nem tudom. olyan, mintha...kezdenénk elszakadni egymástól. meg kell tanulnom nélküled élni. tavaly te függtél tőlem, most fordítva...akkor mennyire szidtalak, hogy hogy lehetsz ilyen, mi lesz veled, ha nem leszek?, s most...én kapom vissza minden mondatom. 

meg kell tanulnom nélküled élni. muszáj lesz mostmár. nincs más út...hiába szeretlek, nem élhetek a végtelenségig veled-melletted-mintha, nem...

szakadoznak a gondolatok a fejemben...úgy érzem magam, mintha bekattantam volna. csak bámulom a képernyőt, feleslegesen, hiszen anélkül is tudok gépelni...egyszerűbb, ha becsukom a szemem. és hátradőlök. akkor téged látlak. és örülök. nem mondanám, hogy boldog vagyok, de már majdnem. ennél már csak az lenne a jobb, ha visszahívnál...

...és ha most megkérdeznéd, újrakezdhetnénk-e...vajon újrakezdeném? talán igen. nem félek. sem tőled, sem magamtól. mernék szeretni. nem úgy, mint eddig... 

ne haragudj. annyi mindennel terheltelek, s téged annyira nem érdekelt... azt hittem, mertem hinni, hogy talán mégis. de nem. 

semmit, soha egyetlen percet sem bántam meg. egyetlenegy cselekedetem sem. pedig azért...lenne mit:P és mégse. hiába. nem tehetem. s nem is akarom. 

minden veled volt jó, és minden jó volt veled...csak veled. 

minden mozdulatommal, minden lélegzetvételemmel érted éltem, tudod jól... mégis kihasználtál. igen, így, múlt időben. már nem. legalábbis sokkal kevésbé. 

lassan, de biztosan valami kialakult köztünk. megszelídültünk mindketten. egymás legjobb barátai lettünk. mégis, valahol átléptük a határt...

"nem létezhet fiú-lány barátság, csak ideig-óráig...aztán az egyik beleszeret a másikba. lehet, hogy túl későn, lehet, hogy korán, de lehet, hogy örökre..." és ha nálunk fordítva történt? nem csodálkoznék, mindig is fordítva voltunk bekötve:D 

ez most csak ennyi. és a múltról...köszönöm. mindent. a telet is. te úgyis tudod, miről van szó...másnak meg nem kell:P    ...így is túl sokan vannak már... 

sprite. <3

Tönkretettük. Igen. Te ugyanúgy hibás vagy benne, mint én. Hogy hol rontottuk el, nem tudom... Talán még nem voltunk lelkileg érettek az egymással való szexhez, hiába akartuk oly régóta...Talán itt romlott el minden. De lehet, hogy még helyrehozható. Szerettelek. És tudom, hogy te is szerettél engem, akkor is, ha csak egy kicsit, akkor is, ha még magadnak sem merted bevallani...Láttam a szemedben. Tökéletesen ismerjük egymást, semmi nincs, amit ne tudnánk egymásról...Viharos egy év volt a tavalyi. Mindenféle szempontból, de főleg veled. Vadul szerettelek, féktelenül, s a kapcsolatunk is ilyen volt. Hányszor ordítottunk egymással, baromságok miatt, hogy aztán egy óra múlva ott folytassuk, ahol abbahagytuk...Nem mondhatom, hogy nem volt jó. Jó volt. Még a viták is hasznunkra váltak: megtanultuk kezelni a másik hülyeségeit, segíteni, ha kell, és mindig, mindig ottlenni a másiknak, ha szüksége van rá...Átéltünk együtt mindent. Életet, halált, nevetést, problémát, a legkisebb bajtól a legnagyobb örömökig...És senki sem érti, miért nem jöttünk össze. Talán ez így jó; a csendes vágy, mi néha fellángol, s aztán ülepszik megint, a közös hülyeségeink, az összetartozás érzése, a fájdalmak feledése...Úgy volt jó minden, ahogy. Ha újrakezdhetném...Újrakezdeném, s nem változtatnék semmit. Érdekbarátságnak mondod? Valahol az. Valahol minden barátság az. Csak azt nem tudom, mikor léptük mi át azt a határt...Mindent tudsz rólam. Minden apró, rejtett titkomat tudod, nem egy képed van rólam, amivel könnyen bajba keverhetnél...S mégsem teszed. Sosem éltél vissza azzal, hogy a végletekig megbízom benned, hogy az életemet rád merném bízni, hogy ölni tudnék érted...Hogy szerettelek. De sosem ringattam magam abba a hitbe, hogy valaha összejöhetünk. Tudtam, hogy esélytelen, épp ezért nem is vágytam rá. Olyanok vagyunk mi, mint a tűz és a víz: ha túl közel kerülünk, kioltjuk egymást, távolról viszont játszunk a másikkal...Gyávák vagyunk. Önmagunktól félünk. Nem merünk szeretni. Ki tudja, mi lenne, ha egyszer felvállalnánk az érzelmeinket. Talán egy hétig sem bírnánk együtt...Semmit nem bántam meg. Soha egy percet sem, amit - így vagy úgy, de - veled töltöttem. Nem állítom, hogy csak szép emlékeim vannak rólad. Az idő úgyis megszépít mindent...Emlékszem, amikor megszöktem a csajoktól...Csak hogy a buszpályától a Romkertig sprinteljek utánad...Amikor megláttál, elvigyorodtál, hogy "látod, én mondtam, hogy hozzám húz a szíved..." Ó igen. Te mindig tudtad. Mindig mondtad, hogy "tudom én, hogy te csak rám vársz..." És igen. Mikor Zoli belépett a képbe...Szerettem. Tényleg. Őszintén és tiszta szívből. De téged sosem tudtalak elfelejteni, valahol mélyen akkor is csak téged szerettelek...Mikor augusztus elején megkérdezted, mi lenne, ha újrakezdenénk, határozott Nem volt a válasz. Nem akartam újrakezdeni mindent, féltem a fájdalomtól...De most...Mostmár bármi lehetséges. Már nem félek. Ismerlek. Jobban, mint bárki más. A saját anyád nem ismer annyira, mint én...És ezt te is jól tudod. De azt is, hogy én sem éltem vissza a privát információkkal. Nem is fogok. Bármit is mondtunk egymásnak, köztünk maradt. Sokan azt sem tudják, hogy valaha szerettelek, nemhogy bármi mást...Nem is kell tudniuk. Ez a kapcsolat, akármilyen legyen is, a mi magánügyünk. Másnak nincs köze hozzá, és nem szólhat bele. Csakis mi változtathatunk önmagunkon, egymáson, rajtunk...Nincs más megoldás. Ha minden kiderült volna, ami történt, s ami nem, már rég nem mi irányítanánk a sorsunkat. És már tudom, hogy igazat mondtál. Hogy igaz volt minden mondatod, hogy már akkor is engem akartál, azt a valakit, aki az vagyok, mikor veled vagyok. Soha, egyetlenegyszer sem hazudtam neked. Semmiről. Pedig megtehettem volna...De nem voltam rá képes. Nem tudtam hazudni neked. Nem is fogok. Nem is érdemled meg. És akármi is lesz belőlünk, rám mindig számíthatsz. Ha úgy érzed, senkid nem maradt, ne hazudj magadnak...Én még mindig itt vagyok.

 "

Te amo, te amo

She says to me, I hear the pain in her voice
Then we danced underneath the candelabra she takes the lead
Thats when i saw it in her eyes its over

Chorus
Then she says te amo then she put her hand around me waist
I told her no,
She cries Te amo i told her im not gonna run away but let me go
My soul is crying, without asking why
I said te amo, wouldnt somebody tell me what she said
Dont it mean I love you
Think it means I love you
Dont it mean I love you

Te amo, te amo, shes scared to breathe
I hold her hand, i got no choice uhh
Pull me out on the beach, danced in the water, i start to leave
Shes begging me and asking why its over

Chorus
Then she says te amo then she put her hand around me waist
I told her no,
She cries Te amo i told her im not gonna run away, but let me go
My soul is crying, without asking why
I said te amo, wouldnt somebody tell me what she said
Dont it mean I love you
Think it means I love you
Dont it mean I love you
Think it means I love you

Then she says te amo then she put her hand around me waist
I told her no,
She cries Te amo i told her im not gonna run away but let me go
My soul is crying, without asking why
I said te amo, wouldnt somebody tell me what she said
Dont it mean I love you
Think it means I love you
Dont it mean I love you
Dont it mean I love you
Think it means i love you"

 

 

Te quiero, mi amor...  <3

viva la 10. ennyi. sprite. sztem szánalmasak vagytok basszátok meg, nem? kis nyomorultak...mit kell kiakadni? nincs értelme...minden csoda csak 3napig tart, nem? szarok vagytok, ennyi van. 

<3

azért ez szép:) mennyire vicces ma minden... 

"Fáj minden elfelejtett szó
Mint fűszálnak a hosszú hó
Ez a szakítás is csak neked jó
Igen fáj, mert tudom mást mondtál
Máshogy érezted mint most 
Mondd miért így akarod

Refrén:

Hát mondd 
Mivel lehetne feledni, 
Ami együtt volt
S ami rólunk szólt
S ahogy tudtál szeretni
Igen fáj
Mert itt hagytál egyedül 
Mint ki bűnös és menekül
Úgy mentél
De a remény veled repült

Fáj ahogy változik a világ
S hogy nélküled megy tovább
De sosem felejtem hangulatát
Igen fáj, mert tudom változtál
Máshogy érezted mint most
Mondd miért így akarod...?!" 

és ez csak ennyi. ebben talán minden, amit mondani akartam...ez van. nincs más. hiába minden próbálkozás, nem lehet feledni... 

"Hányszor kértem az Istent, engedjen feledni,/Az volt a válasz, téged kell szeretni..."...

sprite. 

<3

le van szarva az egész rohadt csürhe. már nem érdekel semi, csak hagyjon békén minden és mindenki...most jó lesz mászni.  jól fog esni nagyon... idegroncsoló ez az osztály. de nagyon. lenne vége már mindennek...az életnek is. nem akarok most élni. semmit nem akarok. csak...na mindegy. most ezt nem kéne. annyira nincs kedvem létezni...unom az életet, unom a napi rutint, hogy minden egyes nap ugyanazt csinálom, reggeltől estig...harcolok. mindennel és mindenkivel. a lelkemet beleadom, haldoklom tőle, mégsem ér semmit. hiába minden. 

ez valahogy ma ilyen. fáradt vok mint az atom, de tudom h ez senkit sem érdekel...lassan senki sem olvassa ezt az izét, de már lassan nem is érdekel...unatkozom és niincs kedvem ma sehhi 

hát igen. ez már csak ilyen. te is tudod: előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna.

viszont nem mondhatod h nem vt jó.

ez az egy biztos.

meg még egy. h én sem mondhatom.

régóta akartalak...vágytam rád, vártam rád...már nem várok. de még akarlak.

hiába akarlak kitörölni az emlékezetemből, nem megy...túlságosan szeretlek. és túl régóta. 

annyi mindent akartam leírni...de most még ez se megy. nincsenek gondolataim, vagy csak nem tudom leírni őket...ennél nagyobb problémám most csak egy van.

de az most lényegtelen.

csak az számít, hogy szeretlek, hogy még nem tudlak lezárni...ez nem egy akta, amin rajta a SOLVED pecsét...sajnos. vagy talán inkább szerencsére?!

azért én még kíváncsi leszek ránk. mi lesz ebből...? mi lehet? mi nem?

jó kérdések. majd az élet eldönti. illetve mi.

<3 

megint itthon. este negyed10kor már nincs kedvem semmihez, és a görcs cseszi szét a gyomrom az idegtől...aggódok megint. csak most...áh hagyjuk. NEM, még mielőtt arra gondolnátok, NEM vagyok szerelmes, csak aggódok. igaz, hogy teljesen felesleges, de ez sem számít.

hát furcsa egy hetem volt...gyorsan elment. visszatért minden a rendes kerékvágásba, vagy valami hasonlóféleség. áááá ennek most annyi. se írni, se beszélni nem tudok már, majd holnap talán alkotok valami értelmesebbet:D vagy sem.

pááspusszancs:D  

hát megint itt. megint forduló. és déja vu. ezt már láttam. pontosabban déja écrivu. ezt már írtam. nesze neked franciatudás...

utálom a valentinnapot. köztudottan marketingfogás az egész, a rózsaszín szivecskékkel meg mindennel,

...ennek a bejegyzésnek itt vége. nem tudtam befejezni. és mostmár elmúlt a varázsa a napnak. majd jövőre:D 

02. 19. 

elég. mindenből. hogy mi az a minden? hát...minden. a világ, a suli, a család, a haverok... minden az én nyakamba szakad megint. aztán még csodálkoznak hogy olyan búvalb*szott fejjel mászkálok, mint valami félőrült depressziós anorexiás liba... lehet, hogy igaz is.

de most terápiás jelleggel zenétt hallgatok, Green Day-t... nyugtat. vagy nemtom. ráébreszt, hogy mit kell tennem, felkelti a régi emlékeket, vágyakat... és már nem érdekel, ha fáj, ha bele is pusztulok, meg fogom tenni. szükségem van Rá. biztonságban akarom tudni magam, nem akarok többé félni, érezni akarom, hogy vele-nála senki soha nem bánthat... fáj, istenem mennyire fáj, hogy nem az enyém, hogy nem is volt soha az, és valószínűleg soha nem is lesz az... csak egy kicsit akarom, mindig csak egy kicsit... és még, és még, és még... nem akarom, hogy valaha vége legyen. márpedig soha el sem kezdődött... csak egy viszony volt, csak a szeretője voltam, a kurvája, aki ostoba módon beleszerettem... ostoba voltam, igen. ez van. tény és való.

"Hey Gloria, are you standing close to the edge? 

Look out on the setting sun, brink of your vision

Eternal youth is the landscape of our lie

The cracks on my skin can prove as the years will testify

Say your prayers and light a fire,

We're gonna start a war

Your slogan's 'a gun for hire'

It's what we waited for

Hey Gloria, this is why we're on the edge

The fight of our lives been drawn to this undying love...!!"

(Green Day - Viva La Gloria!)

hát igen. megint itt. nincs semmi nálam, velem, veled, velünk, bennem... egyetlen dolgot érzek: hogy még hiányzik. már nem rólad van szó, vagy talán még... róla. aki elhagyott, lelépett, átvágott, tönkretett... tőle mégis megkaptam mindent. tőled nem. veled elég kalandos útjaim vannak néha, vele a megszokás vezérelt, boldog rutinban. hogy suli után mentem hozzá, hogy kávé-ebéd-fürdés-szex-net belefért félórába, hogy milyen észvesztően boldog voltam, mikor először jött ki hozzánk... s akkor még Buksi is megvolt. veled más. te különleges vagy, téged nem lehet megzabolázni, te mindig mást akarsz, és pont ez a jó benned... hogy felébreszted bennem a versenyszellemet, hogy néha mintha a testvérem lennél, és közben mégsem... furcsa, de talán ez így jó. talán mégis vele lenne jobb. de nincs hozzá erőm, hogy megtegyem, hogy visszamenjek hozzá, mert belepusztulnék... igaz, ha veled maradok, akkor se vár rám más. és nincs erőm ahhoz sem, hogy rólad lemondjak, hogy leszámoljak a múltammal, mert nem megy, képtelen vagyok rá... szükségem van rád? talán igen. talán nem. nem tudom, nem tudhatom, nélküled nem megy. megáll az élet.

s egyszercsak nem leszek ott. nem futhatsz hozzám mindennel. nem menthetlek meg.

akkor kihez kiáltasz, kit hívsz segítségül? nincs másod a világon; én vagyok az egyetlen, aki képes huzamosabb ideig elviselni.

majd rájössz.

vagy nem.

szeretlek.

vagy mi.

nem bánok én már semmit.

csak légy az enyém.

örökre.

mindig.

úgy, hogy közben mégsem vagy teljesen az enyém...

vágyom rád.

akarlak.

mindenestől...

hiába.

nem számít.

ez már csak ilyen...

benned talán pont ez a szép. hogy ragaszkodsz, mégis független vagy.

...és mindig te vagy a főnök:)

bocs.

megint.

mindenért.

ne haragudj.

se rám, se másra.

max. önmagadra.

bár nincs miért.

szeretlek.

Mily érdekes...már megint itt vagyok, már megint egy fordulópont... Azt hiszem, inkább magamnak írok, hogy kibeszéljem magamból örömöm-bánatom, ami akad:) Nem is baj, így egyszerűbb feldolgozni:)

Igazából amiért most írok, azt inkább nem írom le... Jobban jár mindenki=D De főleg én.

Más:

Én...nem akarom szeretni. Nem engedhetem meg magamnak. Tilos. Szenvednék... Nem akarok. De egyre inkább gyengül az akaratom, egyre inkább érzem, hogy beszippant az örvény, és nincs megállás...

De már nem bánom annyira. Legyen, ahogy lennie kell... Beletörődtem. És vágyom rá.

Istenem...gyűlölöm ezt a napot. Nem vagyok babonás, de ez a péntek 13 már nekem is sok volt... Miért vannak oly kevesen a normális emberek?? Gyűlölöm a fizikát. És gyűlölöm a fizikatanárom is. Hát mi ez?? Muszáj volt tönkretenni a boldogságomat?fél évemet? Muszáj volt, hogy most itt ülök a gép előtt és még jó hogy tudok gépírni, mert nem látok a könnyeimtől?? Fél órája zokogok, csak azért, mert ez a... Hagyjuk. Amíg élek, nem felejtem el neki, hogy nem mehettem el a legjobb haveromék szalagavatójára. Meg a "lányomhoz". Június óta nem láttam senkit, aki legalább megközelítőleg is értelmes... Én ebbe beleőrülök...

Hagyjatok most békén. Hagyjatok békén. Hagyjatok....................................